Térdízületi betegség a szerzők által. Vizsgálati módszerek

Aki térdízületi betegségét kúrálná valamelyik gyógyfürdőben, annak javaslunk egy megoldást, amivel elősegítheti az állapotának gyorsabb javulását. Érdemes sétálni és nem üldögélni. Amikor a hazai gyógyvizek külsőleges javallatait olvasgatjuk, akkor gyakorlatilag mindig első helyen kerülnek említésre a különféle mozgásszervi megbetegedések.

Anélkül, hogy részletekbe mennék, a sérülések mibenlétét csakis úgy tudom megértetni, ha egész röviden áttekintem a térdízület igen komplikált anatómiáját. A térdízület testünknek a legnagyobb és legerősebb ízülete, három csont,: comb- sípcsont és térdkalács között fekszik, tokkal körülvéve.

Erősítésére két oldalszalag és az ízületben fekvő keresztszalagok, elől a térdkalács és annak szalagjai szolgálnak. A félholdalakú porcogók, a meniscusok a sípcsont és combcsont ízületi felszínei között vannak, átmetszetük ékhez hasonló, melynek alapja az ízületi tokhoz van erősítve, élük pedig mozgékony, az ízület közepe felé néz.

Ezáltal tudják betölteni élettani hivatásukat, amely abból áll, hogy két csont között rugalmas összeköttetést teremtsenek és az ízület mozgásánál az ízfelszínek incongruentiáját kiegyenlítsék. A külső porc hátsó részén a tokszalagtól különváltan fekszik és ezért mozgékonyabb, mint a mellső, amely végig szervesen összefügg a tokkal. Utóbbi évtizedekben a különböző sportok nagyfokú elterjedettségénél találkozunk mind gyakrabban e sérüléssel, annyira, hogy utóbbi években már szinte gyakorinak mondható, mint a mi anyagunkból is látható, különösen bizonyos sportnemeknél.

Az bizonyos, hogy leggyakrabban akkor jön létre, ha kissé behajlított térdízülettel rögzített alszár mellett ki- vagy befelé forgatjuk a térdízületet. Direkt sérülésnél rúgásnál, ütésnél a térdízületre, térd túlfeszítésekor, vagy nyújtott térd mellett talpraeséskor a félholdalakú porcok sérülései ritkábban fordulnak elő.

A gyógyvizes fürdőzés, az iszappakolás és a felmelegített gélzsákos kezelés hatását vizsgálták török orvosok térd osteoarthritis esetén.

Térdízületi betegség a szerzők által porc elszakadásának mechanizmusa nincs egészen tisztázva. Valószínű azonban, térdízületi betegség a szerzők által fokozott rotatiónál széjjelhúzva szakad el vagy le a tokszalagról a porcogó, vagy a csontfelszínek erősen összeütődve azt összepréselik és így szakítják el.

A porcogó leszakadhat az ízületi tokról egy darabon, ez a leggyakoribb, megrepedhet hosszában vagy keresztben, sőt kisebb darabja egészen le is válhatik.

A mi tapasztalataink szerint úgy láttuk, hogy minden alkalommal a sérülés volt az elsődleges és a panaszokat a sérülés után az ízületben másodlagosan fellépő elváltozások okozzák. Ez könnyen megérthető, mert a félholdalakú porc sportsérüléseit majdnem kizárólag 20 és 30 éves kor közötti ép, egészséges izomzatú, erős fiatalembereknél látjuk, akik ép ízülettel sportoltak és akiknél valamilyen izom fokozott húzása vagy elernyedése okozta a porcogó feszültségének megváltozását, és túlfeszítés esetén elszakadását.

Ezt a véleményünket megerősítik Lindle és Dijkotra pontos szövettani vizsgálatai is, akik az eltávolított porcogókon, ha sérülésük után rövid idő után történt a műtét, sohasem találtak mikoplazmák fájó ízületek tüneteket, melyek idült eseteknél minden esetben megvolt.

Mi a más szerzők által is észlelt arthritis deformanst sérülések utáni elváltozásnak tartjuk.

A félholdalakú porcsérüléseknek tünetei jellemzőek, a beteg rendesen hirtelen igen éles fájdalommal összeesik, gyakran ilyenkor éles csattanó hang hallható, a térd kissé behajlítva ki nem egyenesíthető és behajlításai is csak bizonyos határig lehetséges.

A sérülés után rövid idővel az ízület megdagad, folyadékgyülem jelentkezik, mely néha véres, máskor tisztán savós. Ha a térdet pihentetjük, borogatjuk, a mozgás néhány nap alatt ismét rendessé válik, a fájdalmak megszűnnek és a beteg tud járni.

Bár egyesek még ma is helyesnek tartják a konzervatív kezelést, a sebészek legnagyobb része ma már a műtéti beavatkozást tartja egyetlen helyes gyógykezelésnek. Még pedig az a tapasztalat, hogy minél előbb kerül a beteg műtétre, annál jobbak az eredményeink, ami könnyen megérthető, ha meggondoljuk, hogy minden roham tágítja az ízületet, arra ártalmas és nemcsak az ízületbe, hanem az alsó végtag izomzatában is elfajulásos folyamatot indít meg, az izmok sorvadnak, ez pedig a műtétek utáni eredményeket nagyban befolyásolhatja.

A műtét a porcogó egészben való eltávolításából áll, mert tapasztalat szerint a porcogók vérrel való ellátottsága igen gyenge és ezért azok összenőni képtelenek.

Egy térdízület mindkét porcogójának eltávolítása sem jelent veszélyt a betegre nézve, tökéletes gyógyulásokat láttunk ilyen esetekben is.